Létrehozva: 2011.02.08

Rohanó világunk

Nem kérem, a világ nem rohan. A világ kitűnően elvan a maga ősidők óta jól bevált törvényeivel. Egyetlen levakarhatatlan kis parazita rohan csak a világban: a mi civilizációnk süket, vak és megbolondult tagjai.

Na, most mielőtt nagyot bólintanánk, hogy bizony így van, hiszen ezek itt körülöttem bolondok. Itt elsősorban önről beszélünk.

A többiek csak az ön életének a díszletei, akiknek az életvitelébe, önnek semmi beleszólása sincs. Azonban a saját gondolatait, prioritásait bármelyik szép napon átrendezgetheti egy másik szemlélet szerint.

A legkevesebb, amit tesz, hogy megáll egy pillanatra. Ugye, hogy pontosan érti, mire gondolok? Néhány percig ne kapkodjon, fújja ki magát, kívülállóként nézzen körbe és próbáljon mosolyogni. Aztán tegye fel a kérdést: Hová rohanok? Ha valaki elvárásai miatt rohanok, akkor ő hová rohan? És a többiek itt körülöttem, miért nem sétálnak, miért nem mennek normálisan? Miért kocognak, iszkolnak, szaladnak?

Fordítsa a figyelmét egy kicsit befelé. Mi ez a nagy zsizsegés odabent? Honnan ered ez a sok ezer gondolat? Biztos, hogy mindre szüksége van önnek?

Igen tudom, hogy vannak gondjai, amelyeket meg kell oldani. De most, ebben a pillanatban meg tudja oldani?

Mi van még ott? Ez és ez csúnyán viselkedett velem vagy valaki mással, vagy épp most nem bántott meg senkit, csak egyszerűen hülye. Ez a bizonyos illető megérdemel annyit, hogy az ön fejében helyet kapjon? Higgadjon le és tisztázza vele a sérelmét udvariasan, ha pedig nincs bátorsága, vagy nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, akkor miért dédelgeti ezeket a sérelmeket?

Nincs semmi érdekesebb, értelmesebb, értékesebb az ön életében, ami átszőhetné a mindennapjait?

Válogasson nyugodtan a gondolataiban, hiszen ha nem szelektál, akkor majd mások fognak ön helyett.

Reggel szaladunk a gyerekkel az oviba, iskolába. Sietünk a munkahelyünkre, vagy épp oda ahol dolgunk akadt. Akivel pedig útközben találkozunk, mindre ráragasztunk egy kicsit a kötelező, általános érvényű és megmásíthatatlan rohanás érzéséből. A gyerekeinkről nem is beszélve. Akiknek szegényeknek eszükben sincs rohanni, de mi már most jó előre beléjük neveljük. Hadd száguldjanak ők is ész nélkül keresztül az életükön.

Azzal válunk el, hogy "Majd összefutunk!" Nem lenne derűsebb azzal, hogy "Majd találkozunk."?

Hova lett az időnk? Régen még megvolt, ma meg valaki ellopta?

Mi az ami nem érdemli meg, hogy a mindennapi nyugalmunk rovására időt áldozzunk rá:

Tévézés

Tehát nem egy bizonyos film megtekintése, hanem az ágyban fetrengés és a tévé bámulása.

Persze, nézzünk meg a tévében egy-egy szórakoztató műsort közösen. Nevessünk együtt rajta.

Na de észrevette, hogy mikor kezdődik és meddig tart a "főműsor idő"?

Akkor kezdődik, amikor a gyereket kellene fürdetni, altatni és mesélni neki. Minden este kiabálás, siettetés, konfliktus kapcsolódik a gyermeknek az elalvásához. Miért is? Mert kezdődik a Barátok közt és Jóban rosszban.

És akkor ér véget, amikor már régen aludnia kellene. Vajon miért kell reggel álmosan kapkodni?

Ugye nem baj, ha most sem sorolom fel a kocsmában fekvehányást, játékgépezést, pletykálkodást a szomszédban? Fogalmazzunk úgy, hogy ezek helyett is lehet hasznosabb időtöltést választani.

Lássunk egy napot csupa olyan dologgal, amelyek fontosak, és amin nem szabad spórolni:

Kielégítő alvás, pihenés - Egy felnőtt ember alvásigénye 6-8 óra.Számoljunk 8 órát.

Kényelmesen elköltött reggeli - 20 perc

Gyerekek ébresztése, öltözködés - 40 perc

Út a munkába (ovi+iskola) - 1 óra

Munka - 8 óra

Ebéd - 30 perc

Bevásárlás és a munkából hazajutás - 1 óra

Főzés/vacsora elkészítése - Mosogatás - 1 óra 30 perc

Eközben a rendkívül tényszerű és objektív híradó, megtekintését is meg lehet ejteni. Nehogy lemaradjon az ön életével nagyon szoros összefüggésben álló talpig őszinte hírekről.

Vacsora - 30 perc

Egy heti házimunka - 1 óra

(Mosás, teregetés, vasalás, takarítás) egy napra lebontva (mivel nem kell mindet, minden nap csinálni).

Persze ha ön nem egyedülálló, akkor a főzés, mosogatás, házimunka ideje akár feleződhet is, hiszen a párja ezeknek egy részét megcsinálhatja. Ha nincs párja, vagy olyat választott, aki nem segít, akkor az most nem ide tartozik. Mindenesetre, mi úgy számoltunk, hogy ön csinálja egyedül az összes dolgot.

Nézzük, hogy állunk:

Alvás, pihenés	8 óra
Reggeli	20 perc
Készülődés	40 perc
Út a munkába	1 óra
Munka	8 óra
Ebéd	0,5 óra
Bevásárlás és a munkából hazajutás	1 óra
Főzés/vacsora elkészítése - Mosogatás	1,5 óra
Vacsora elfogyasztása közösen	0,5 óra
Házimunka	1 óra
Összesen:	22,5 óra

Nem maradt más, mint a családdal való együttlét

Nem csupán egy helységben lenni velük...

Főzés, vasalás, tévézés közben is lehet egymással beszélgetni persze. De biztos, hogy miközben Colombo-t figyeljük, észrevesszük, hogy a másik a beszéd közben mondani is akart valamit?

Tehát itt arra gondolunk, hogy tisztán csak egymásra figyelünk és vele foglalkozunk.

Meghallgatni a másikat, hogy mi nyomasztja, mi bántja. Megosztani egymással az örömünket, terveinket, gondolatainkat. Játsszunk egymással! Miért ne lehetne hétköznap otthon kártyázni este? Ugye, hogy istenkáromlásnak hangzik?

A közös vacsorázással együtt: 2 óra

Mindezt úgy, hogy nem rohantunk, nem ordítottunk egymással, el van végezve a házimunka és reggel még kényelmesen meg is reggeliztünk otthon, a munka előtt.

Megjegyzés: Ha csak a hét 5 napján főz friss meleg vacsorát, és nem porszívózik ki minden nap, akkor hetente kétszer marad kb. 2 órája arra, hogy elmenjen futni, úszni, tornázni.