Holokauszttagadás
Elöljáróban szeretném tisztázni, hogy ez a cikk nem tömeggyilkosokról, hanem elsősorban a gondolkozás szabadságáról, majd a szólásszabadságról szól.
Nekem eszembe nem jutott volna ezzel a kérdéssel foglalkozni, ha nem lesz tilos vele foglalkozni.
Jelen pillanatban (i.u.2011.) odáig jutott a demokrácia fejlettsége Európában, hogy ha a történelem egy kétségtelenül sötét időszakáról említést teszünk, jól meg kell gondolnunk miket mondunk, mivel több évre börtönbe kerülhetünk a véleményünk, vagy akár csak a kérdéseink miatt is. (Holokauszt törvény)
Nézzük először magát a törvényt:
Büntető törvénykönyv
XVI. fejezet - A közrend elleni bűncselekmények
A köznyugalom elleni bűncselekmények
269/C § - A nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása
"Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Sokan idézik elferdítve a törvényt így: "Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja,..." pedig a szövegben nyoma sincs a "holokauszt" kifejezésnek".
Furcsa is lenne ha ilyen pongyolán lenne megfogalmazva egy jogszabály.
Vagy ha már a nagy sietségben tető alá hozott törvénybe mégis bekerült volna a szó, akkor biztosan definiálni is kellett volna azt:
Azt fenyegetjük 3 év börtönnel, aki a XX. századi európában elkövetett tervezett és irányított népirtás körülményeit és az áldozatok számát piszkálja.
A törvény kiválóan működik is, mivel jelen pillanatban én sem merem megkérdezni, hogy: hát van ilyen?
Nem lennék a helyében annak a II. világháborúra specializált történész csoportnak, akik kénytelenek több évtizedes kutatómunkájukat megszakítani és a kutatási anyagot a kukába dobni, mivel a téma tabu lett. Nincs mit ezen firtatni, el van döntve a dolog. Így történt és punktum! Aki vitatkozik, visszakérdez, már mehet is a bíróságra magyarázkodni.
Holokauszt tagadás
A náci és kommunista vezetők számtalan ember szenvedéséért és szörnyű, méltatlan haláláért felelősek. Ebben szerintem nincs vita. Ki az az eszement, aki ennek a tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy a jelentéktelen színben tünteti fel az ártatlan tömegek legyilkolását? Aki tényleg nagy nyilvánosság előtt ezt teszi, azt vonják felelősségre!
A náci holokauszt ártatlan áldozatai | |
|
|
Azonban a magukat "holokauszt-revizionistáknak" nevező kutatóknak eszük ágában sincs az áldozatok méltóságát megsérteni, vagy az érintetteket heccelni. "Csupán" bizonyítékokat keresnek bizonyos állításokra, amelyeket Európa néhány országában törvény szabályozta kötelességünk elfogadni:
1. A nácik elrendelték és megtervezték Európa zsidóságának fizikai megsemmisítését.
2. Erre a célra tömegpusztító eszközöket, gázkamrákat fejlesztettek ki és használtak.
3. Ezekkel és más eszközökkel hatmillió zsidó halálát okozták.
A fenti vádakat boncolgató történészek közül nem kevés került börtönbe. (Vagy ül jelen pillanatban is a hűvösön.) Előszeretettel kiáltják ki őket neonácinak, vagy antiszemitának, pedig van közöttük jónéhány zsidó származású kutató, sőt bizonyos kétkedők az antifasiszta mozgalom tagjai voltak.
Érdemes lenne utánanézni, hogy hány embert csuktak le azért, mert megkérdőjelete az amerikai indián őslakosok kiírtásának a körülményeit, vagy a ruandai mészárlás áldozatainak a számát. Ja, hogy az olyan messze van és régen volt? Akkor kit vonnának felelősségre azért, mert a délszláv háborúban halomra ölt muzulmánok számát 300.000 helyett 50.000-ben határozná meg egy könyvben?
Távol álljon tőlem, hogy a szadista, vadbarom nácikat a védelmembe vegyem, de miért váltak az ők gaztetteik ilyen érinthetetlen témává?
Persze mindenki tudja a választ erre, de eddig nem illett, mostmár pedig egyszerűen tilos róla beszélni.
Megint a zsidók...
Egy újabb dolog, amiből a lelketlen, számító politikusok és pénzemberek csináltak árucikket.
Ne legyünk álszentek. Mindannyian tudjuk, hogy a zsidókról szól ez az egész.
De nem az elmúlt században elhurcolt zsidó áldozatokról.
Felejtsük el mostmár a számokat. Egy ember halála is túl sok. Kiváltképp, ha elmebeteg diktátorok céljainak megvalósítása okozta a halálát.
A könyörgő, szenvedő, rettegő, éhező áldozatok mind egyformák voltak. Mit érdekelte őket a politika vagy a területi követelések? Elég lett volna mindegyiküknek ha hagyják őket, békén a saját kis otthonukban, a családjukkal élni az életüket.
Százezrek haltak meg itt, milliók ott. A végösszeg tekintetében és a körülményekben nem tudok (mivel nem értek hozzá) és nem is merek (mert nem akarok a bíróságon kikötni) állást foglalni.
Az viszont jól látszik, hogy bizonyos érdekkörök nagyon jól értékesítették (értékesítik) a lelkiismeretfurdalástól elhomályosult tekintetű államfők között ellavírozva a sok millió zsidó áldozat tragédiáját.
Szinte bármilyen kérdőrevonás vagy támadás kivédésére, kitűnően alkalmazható fegyverré tették a holokausztot.
De kikről beszélünk?
Mégsem a zsidók...
Nos, nem a zsidó származású és/vagy zsidó vallású átlagemberekről. Pedig előszeretettel próbálják feléjük irányítani a társadalmi támadásokat.
Felvilágosult, értelmes emberek vagyunk. Kit érdekel manapság az, hogy Józsi bácsi a fénymásoló szaküzletben "zsidó"? Aki csak emiatt nem szereti, az ugye eléggé korlátolt. Sőt ezt hívják hibásan "faji előítéletnek". Azért hibásan, mert a zsidó, a cigány, a magyar nem faj. Legfeljebb nemzetiség.
Akkor kik a ludasok a "zsidózásért"?
Mindannyian tudjuk: Gazdag, befolyásos emberek, akik között nagyon sok a zsidó származású.
Így pedig közös érdek a figyelem elterelése. Vagy azért mert zsidó az illető, vagy azért mert a legtöbb barátja, üzlettársa zsidó.
Sokak szeretik azt hinni, hogy a világ legbefolyásosabb emberei között azért olyan sok a zsidó, mert addig loptak, csaltak, hazudtak, amíg annyi pénzt össze nem szedtek, hogy megvegyék a világot. Feltételezem, hogy a fenti elítélendő dolgok mellé, a világuralomhoz azért egy kis szorgalom, tehetség és ész is kell.
Engedtessék meg nekem némi pozitív sztereotípia: ahogy a magyarokról azt tartják, hogy nagyon tehetséges, ravasz és jóeszű emberek, ugyanúgy a zsidókról is elmondhatjuk ugyanezt. Azzal a nagy különbséggel, hogy míg a magyarok egymást csesztetik egész nap, addig a zsidókban nagyon erős az összetartás. (Jaj tudom-tudom, a magyar és a zsidó nem zárja ki egymást. Értse már mindenki jól. Nem kell rögtön kéretlenül óvó szárnyakat növeszteni, ha kisebbségi kérdésekről van szó.)
Márpedig tehetség+ész+összetartás kombináció, bármelyik népet felemelné az őt megillető magasságokba. A magyar történelem is tartalmaz - de csak nyomokban - ilyen együttállásból származó sikereket.
Az igazság arcai
A lényegtelennek tűnő kitérő után lépjünk kicsit hátrébb és gondoljunk bele:
Tényleg elvakult zsidógyűlölő- történészek, újságírók vesztegetnek el évtizedeket az életükből - a börtönt, egzisztenciájukat, szakmai jóhírüket kockáztatva - azzal, hogy átkutassanak irattárakat, buzgón nyomozzanak, anyagokat gyűjtsenek "mindössze" azért, hogy lehazudjanak az áldozatok számából néhány milliót? Minek? Mindezt végig abban a tudatban, hogy úgy sem találhatnak semmit, hiszen "a holokauszt az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény". Jól tudja mindegyik, hogyha előáll egy hamis bizonyítékkal, vagy ostoba okfejtéssel, akkor a "valódi" tudósok könnyedén megdöntik majd azt. Ennek így van értelme?
Vagy tényleg jóhiszeműen és megalapozott kétségektől vezérelten kutatnak a történelmi dokumentumok között? Ez önmagában ugye nem kegyeletsértő?
Nem ismerem egyik illető munkásságát sem közelebbről, de feltételezem, hogy amikor publikálják itt-ott a kétségeiket, nem tüntetik fel jelentéktelennek a tömeggyilkosságokat. Kétlem, hogy épeszű ember mentegetni kívánná a deportálásokban, kínzásokban, gyilkosságokban résztvevőket és az ezekért felelősöket.
Akkor miért is tilos ez? Miért van titkosítva több tonnányi náciktól lefoglalt dokumentum? Kik elől?
Aki ezt olvassa, kérem küldjön nekünk ezen kívül olyan törvényt, amely demokratikus keretek között működő társadalomban született és megnevez olyan témát amellyel kapcsolatban nem lehet kérdéseket feltenni és kételyekről beszámolni. (Csak otthon, suttogva.)