Nyitóoldal
Létrehozva: 2012.02.17   Módosítva:2012.02.19

Sírjon a Facebookon


Bizonyos emberek jól láthatóan ellenálhatatlan késztetést éreznek, hogy mások lelkének húrjain játszadozhassanak.

Nincs is túl nehéz dolguk az ökörségek terjesztésében, hiszen a jónép szinte mindent bekajál. A lényeg, hogy addig se kelljen dolgozni.

Legyen az haldokló menyasszony, zokogó indián, édes kis kutyakölyök akit mamutok neveltek...

Hasznos és tiszteletreméltó az a segítő szándék, aminek nyomán szegény családok jutnak pénzhez, gazdátlan állatok szerető gazdikhoz, vagy beteg gyerekek kerülnek közelebb a gyógyuláshoz.

Azonban tanuljunk már meg különbséget tenni a valódi segélykérések és az égbekiáltó baromságok között. Mielőtt a lelkiismeretünket dajkálva megosztunk/tovább küldünk valamit érdemes elgondolkozni néhány kérdésen. Higgyék el, AZ nem időpazatlás...

Igaz ez?

Ha őszintén aggaszt az olvasott hír és szeretnénk segíteni azon túl, hogy tovább dobjuk a labdát 20 másik ismerősünknek, akkor miért nem vesszük a fáradtságot és hívjuk fel a megadott kontakt számot, vagy írunk e-mailt az érintetteknek? Lehet, hogy tényleg tudnánk segíteni.

Ha nem akarunk ilyen mélyen belefolyni a probléma megoldásába, akkor legalább a Google-be írjuk már be a segítségre szoruló nevét és a betegségét/problémáját. Az első 5 találat alapján ki fog derülni minden, amit tudni érdemes az dologról.

Például egy nagyon fontos információ: Aktuális még? Gyakran szerencsére/sajnos már nem.

Időt spórolunk meg, ha a levélben ilyesmi van: "A Facebook fizet minden lájk után vagy az AOL/Microsoft/Google a továbbított levelek után." Ebből már tudhatjuk, hogy hülyeség a dolog.

Ha nem érdekel ennyire az ügy bennünket, akkor ne továbbítsuk csak azért, hogy vállon veregethessük magunkat: "Ma is tettem valami jót másokkal."

Tényleg segíthetek azzal ha minél szélesebb körben terjesztem ezt az információt?

jegesmedveInduljon ki saját magából. Meglát egy képen egy kétségbeesett és tanácstalan jegesmedvét, aki egy alaktalan jégdarabon csücsül. Ön is csak úgy kapta ezt a képet és a hatásos, megrázó mondatokat.(Megosztották többek között az ön részére, vagy e-mailben kapta.)

Mennyit mozdít előre a problémán azon túl, hogy csatlakozik a kollektív szégyenkezéshez és ön is továbbítja?

Aki hajlandó emiatt olajfúró kutakhoz láncolni magát és marhavérrel leönteni Donald Trumpot, valószínűleg már ön előtt sokkal korábban tisztában volt a dologgal.

Akkor? Mit akar közölni a megosztással? Hogy ön egy érzékeny, környezettudatos személy, akit nem hagy hidegen a globális bármiislegyenazúgysemtudokmitcsinálnivele?

Kb. hányan látták a saját szemükkel az olvadó Északi-sarkot? Városnyi olajfoltokat az óceánon? Több millió hektárnyi kipuszított őserdőt? Természetesen valószínűleg ezek nem csupán holmi dajkamesék, de lássuk be, hogy minden, amit a fentiekről tudunk(?), azt az internetező emberek 99,99%-a  csak fotókon, filmeken láthatja.

Persze valószínűleg a környezetrombolás nem csupán légbőlkapott propaganda, de mégis mit tehetne az anyósom, amikor elküldöm neki a szomorú hírt a 20.000 kitelepített indiánról?

Ha mi vagyunk a 10. hívók a szomáliai nagykövetségen akkor hatékonyabban fellépnek a lakosság lelövöldözése ellen?

Na de legyünk elnézőek és értékeljük a naiv jószándékot a jórészt haszontalan világmegváltó bejegyzések mögött.

Azonban mi a helyzet az érzelemhuszárok posztjaival?

Anyai szeretet, kistigrist nevelő malac, plüsscica

Ezek azok az posztok amelyekkel a legkevesebbet ártunk és a legkevesebbet is használunk. Mint a hatóanyag nélküli gyógyszer. Szép tájak, pajkos macikák, átkarolja a kiscsikó a gazdája derekát...megmelengeti az ember szívét a látvány. Nem vitás, hogy ha jó érzést kelt az emberben, akkor már megérte terjeszteni.

De miért van szükség mesterségesen generált giccsre? "Fogjunk egy megrendítő képet és írjunk mögé idióta féligazságokból szőtt, légbőlkapott történetet." Aki ezeket gyártja, mi a célja vele? Felébreszteni a kihúnyóban lévő anyai érzéseket? Rádöbbenteni Jancsi bácsit a szerelem erejére? Van olyan emberi lény, aki számára egy nyomi történet a vízválasztó az érzelmi sivárság és az önzetlen törődés között? Ha ön ezt elhiszi, akkor osztogassa tovább a baromságokat, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Azoknak, akik hatással szeretnének lenni az emberekre, akár szánalmas hazugságok révén is, illetve az efféle marhaságoknak bedőlő, aztán könnyes szemmel szipogó olvasóknak a kedvéért prezentálunk néhány véletlenszerűen kiválasztott képet és természetesen írunk is hozzájuk valami szívbemarkoló hazugságot.

Jó sírást és megosztogatást >>

MI A VÉLEMÉNYED A FENTIEKRŐL?
Ha nem használja a Facebook-ot, de szeretne hozzászólni, kérjük regisztráljon, vagy lépjen be.


Biztos, hogy törli az adatokat?


IGEN


MÉGSEM

Kérem várjon...
Fájl feltöltése folyamatban!