Emberek, kapcsolatok
Maga normális?
Sokan valamilyen érthetetlen késztetést éreznek, hogy kitűnjenek a tömegből. Azonban a tömeg csupa olyan egyénből áll, aki szintén ki akar tűnni a tömegből. Ennek következtében a "tömeg" lassan átalakult egy szánalmasan ugra-bugráló, elkeseredetten feltűnősködő bohócok csoportjává.
Nem feltétlenül kell a fejünk egyik felét kopaszra nyíratni, míg a másik oldalon bebodorítani és narancssárgára színeztetni ahhoz, hogy feltűnőek legyünk.
Az egész hátas alien tetkó is csak arról mesél, hogy elváltak a szüleink.
Sokan azzal magyarázzák az apácák karóba húzását ábrázoló pólójukat, hogy: "Ezzel akarom elmondani, ki vagyok valójában."
De biztos, hogy van akit érdekel, hogy ki is ő valójában? Ugye ez a 22-es csapdája.
Nem kell feltétlenül minden szembejövő ártatlan emberre ráerőltetni az egyéniségünket. Nyugodjunk bele, hogy magasról tesz ránk. Ha mégsem így lenne, és boldogan megcsillan a szeme, amikor az autónkból dübörgő baromállat zenét meghallja, akkor ő valószínűleg hasonlóan sérült gyermeki lélekkel rendelkezik mint mi magunk. Mi pedig valószínűleg nem az ő figyelmét kerestük.
Ha már szeretni vagy legalább tisztelni nem tudnak bennünket, akkor legalább váltsunk ki a népből valamilyen (bármilyen) érzelmet, mert az is jobb mint a közöny, igaz?
"Az sem baj, ha utálnak,
fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok."
De a szembejövő be akarja fizetni a sárga csekkeket, el kell hozni a gyereket az iskolából, és az asszony ráadásul sokat sejtetően azt mondta: "majd beszélnünk kell a kapcsolatunkról."
Biztos, hogy közben azon fog tűnődni, hogy vajon te milyen személyiség lehetsz?
Ne a külsőségekben legyél feltűnő. Úgysem érdekel senkit, csak kiröhögnek és hülyének néznek.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egy teljesen átlagos kinézetű ember ne lehetne dögunalmas. De ezt párbeszéddel és nem egy batikolt pólóval lehet kideríteni.
Azt hittem a profil képedet elnézve, hogy már van bajuszod. Vagy a szemöldököd van így elhanyagolva? Vagy háttal vagy lefényképezve?
Ugyanez a véleményem, csak elgondolkodtam én is, mi van a sok fetünősködés mögött.
Azt hiszem, a magányosság, mellőzöttség érzése az, ami mindenféle butaságot elkövettet az emberrel azért, hogy figyeljenek rá.
Most jöhetne sok banális mondat arról, hogy aki családban él, az nem lehet magányos, de sok figyelem és szeretet mellett is érezheted azt, hogy nem vagy otthon a világban.Főleg, esős, vacak napokon, mint a mai.
Ágica
