Nyitóoldal
Létrehozva: 2010.12.20

A Gyűrűk Ura – mese a Hatalomról és a Gonosz megdöntéséről I.


Egy Gyűrű mind felett, Egy Gyűrű kegyetlen,

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen”

Milliók és milliók olvasták, nézték, izgulták végig Tolkien csodálatos meséjét a Hatalom Gyűrűjéről és az igazságért összefogó különféle-fajta lények harcáról. A történetnek ugyanis szinte mindenki számára van üzenete. Ezért több egyszerű meseregénynél. Az igazi mesék, mítoszok mind ilyenek. Nem egy történet, hanem egyetemes igazságok, ősi tudás szólal meg bennük, a Föld bármely táján keletkezzenek is. Tolkien nemcsak tudós irodalmár értője az angolszász - kelta mitológiának, de beavatottja is: ugyanaz a világ elevenedik meg a történetben, mint az északi mesék rejtelmes-misztikus világában, vagy éppen az Artúr-mondakör történeteiben, egy olyan kor, amikor még voltak varázslók, az ember együtt élt másféle, mára kihalt lényekkel és a szellemvilág is többé-kevésbé látható volt a számára. Az ilyen történetek jellemzője, hogy sokféle olvasatban, több szinten hordoznak olyan tanításokat, amelyek mindig aktuálisak maradnak.

Nincs könnyű helyzetben, aki a Gyűrűk Ura elemzésére vállalkozik, hiszen szimbólumok erdejébe lép be már a legelső lapon. Ezúttal a szereplők és a történet főbb fordulatainak mélylélektani és asztrológiai - asztrálmítoszi megközelítésére vállalkozunk. Jung óta tudjuk, hogy a mesék-mítoszok a tudatunk mélyén élő archetípusok, képek, alakok, szimbólumok megjelenései, a szereplők mi vagyunk, ők bennünk élnek és a történet is belül játszódik le, miközben sodródunk a világban, vagy éppen keressük önmagunkat. Azért állnak közel hozzánk, mert a mindnyájunkban ott lévő ősképeket és motívumokat látjuk viszont bennük.

Az asztrálmitológiai szemlélet (hazai úttörői Jankovics Marcell és Pap Gábor - ezúton is köszönet nekik) azt mondja, mindez nem más, mint kozmikus folyamatok leképződése a tudatban-tudattalanban. Ugyanaz a kozmikus rend jelenik meg a történetekben a Gilgamestől a magyar népmeséig, amely a bennünket megalkotó és körülvevő kozmoszban is jelen van. A lélektan archetípusai között ott vannak az asztrológia szimbolikus elemei, a planéták és az állatövi jegyek, a színhelyek és cselekmények pedig a zodiákus köre mentén, azok törvényszerűségei szerint szerveződnek. Bizonyos mesékben és mítoszokban az éves sorrendben követhető a cselekmény, másutt a precesszió szerint, a jegyek fordított sorrendjében, de a rendhagyó esetek sem ritkák. A Gyűrűk Ura magától értetődő következetességgel adja a mélylélektani és az összehasonlító mitológiai megközelítéseket, de a cselekmény asztrálmítoszi követése – legalábbis a jelen dolgozat szerzője számára – már nem mindig ilyen egyértelmű.

A mese szövedéke folyamatos utazás és harc – a világot közvetlenül fenyegető Gonosz ellen, akit csak a saját fészkében, az alvilág legmélyén lehet megsemmisíteni. A győzelmet csak a kiválasztott tudja kivívni: a legkisebb, leggyengébb, aki a legtisztább tud maradni, akinek a hatalomhoz a legkevesebb köze van. Ősi tanítás ez: a gonoszt csak az ártatlan győzheti le, a rosszat csak a születése helyén, az eredeténél lehet elpusztítani. A harcot nem az erő, hanem a szív nyeri meg.

A másik nagy tanítás a hatalom embert eltorzító erejéről, a hatalom csapdájáról szól: minden hatalmas azt hiszi, övé lehet a hatalom, pedig ő válik a Hatalom rabszolgájává. A hatalmat – ugyanúgy, ahogy például a békét sem - nem lehet birtokolni, csak szolgálni!

a cikk folytatása (az előidők) >>

MI A VÉLEMÉNYED A FENTIEKRŐL?
Ha nem használja a Facebook-ot, de szeretne hozzászólni, kérjük regisztráljon, vagy lépjen be.


Biztos, hogy törli az adatokat?


IGEN


MÉGSEM

Kérem várjon...
Fájl feltöltése folyamatban!